9.nap "Bomba"

2011.május 29.Vasárnap

Szia Naplóm!

A mai napom szinte csak a vadászatról szólt!
Anya nagyon örül neki hogy ennyire ügyes vagyok,bár azt hiszem néha már unja hogy a lábára támadok.Nem mondja ugyan,de én látom rajta hogy elege van egy kicsit belőlem. Elismerem,tényleg túlzásba viszem,folyton őt akarom elkapni,miközben neki rengeteg dolga akad,tőlem pedig nem mindig lehet megmozdulni.
De ha egyszer azt szeretném hogy büszke legyen rám,akkor muszáj vagyok ott lenni mellette.Nem igaz?
Pöttyömmel is játszok,de mivel ő kutya,így még annyira nem merem harapdálni.Bár nem hiszem hogy bántana,de azért jobb óvatosnak lenni.Nem félek tőle egy kicsit sem,érzem hogy szeret engem,de ha véletlenül fájdalmat okozok neki,nem szeretném látni a fogait.
Ma megismerkedtem Bombával.Ő egy keverék lány kutyus.Kicsit beteges szegény.Anya szerint lelki gondjai vannak,nem is akar játszani velem.Ő is megengedte hogy odabújjak hozzá.Sokat pofoztam ma a farkát,átugráltam rajta amikor kifeküdt napozni.Szerintem én vagyok az első cica a világon,akinek élő kutyákból áll a játszótere.Amikor anyukám mesélt nekem a kutyákról,azt tanította hogy ők az esküdt ellenségeink,és mindig féljek tőlük.Nem tudom hogy miért,de azt hiszem én vagyok a kiválasztott,hogy ilyen helyre kerülhettem mint ahol most lakom.Itt nincsenek veszekedések.Ha mégis kialakulóban van egy kis vita,akkor Anya rögtön közbeszól,hogy nem verekedni és veszekedni kell,hanem szeretni egymást.
Bomba is szeret itt lakni.Elmesélte nekem,hogy amikor pici volt,elvitték az anyukájától,és az utcán kötött ki.Nem tudta merre menjen,és azt sem hogy hol van.Sok mindenkitől próbált segítséget kérni,de mindenki csak elkergette.Már nagyon régóta tekergett az utcákon,amikor felfedezte hogy az egyik fiatal fiú mindig arra megy el,amerre ő jár.Kedvesnek tűnt az a kétlábú.Elkezdett utána menni,és nem hagyta hogy elzavarja.A fiú egy idő után kivett valamit a zsebéből és a füléhez rakta.Valamit mondott,aztán megállt.Odahívta magához és megsimogatta.Valamit motyogott neki,de nem nagyon értette.Nem sokáig ültek ott az út melletti füves részen,mert egy lány ment sietve feléjük.A lány is nagyon kedvesnek tűnt.Ölbe vette,és megsimogatta.Bomba csak arra emlékszik,hogy a fiú mondta a lánynak,hogy majd érte jön amint megcsinálja a helyét.A lány hazavitte magához,megetette,alaposan megfürdette,sok Csípőt és Szívót kiszedett belőle,utána pedig hagyta neki hogy az ágyon aludjon.
Nem jó ha Csípősünk van,én már tapasztaltam,folyton csípnek és harapnak,egyfolytában viszkettem én is tőlük.,de azt nem tudom hogy milyen ha Szívónk van.
Amikor kérdeztem hogy mi van a fiúval,Bomba azt mondta hogy soha nem vitte magával sehova.Sokat járt ide,Anya sokat veszekedett is vele miatta,mert arról volt szó,hogy nem hagyja a nyakán és elviszi.
Nem kérdeztem rá,de attól tartok épp ezért vannak lelki problémái szegénynek.Pedig Anya nagyon szereti,ezt ő is tudja,csak rosszul esik neki mai napig,hogy ő igazából senkinek sem kellett.Először kirakták,utána mindenki csak zavargatta,aki pedig magához vette volna,el is felejtette hogy létezik.Anya az egyetlen aki foglalkozott vele valaha is.Mondta hogy tudja milyen nehéz Anyának,nem is neheztel rá azért amiért mérges volt hogy itt hagyták neki,hiszen bármelyik állatkának gondja van,ő az egyetlen aki segít rajtuk.
Sokat gondolkodtam Bomba helyzetén,örülök hogy az én életem nem így alakult.Anya estére beengedte Bombát és Pöttyömöt,megkértem hogy had aludjak velük.Szerintem megengedte,mert nem vitt fel az ágyamba.
Nagyon remélem hogy segíthetek majd Bombának feldolgozni a problémáit,szeretném ha nagyon jó barátok lennénk.