2011.június 2. Csütörtök
Én vagyok a legügyesebb a világon!Reggel ébredés után felkeltettem anyát,játszottunk,megreggeliztünk együtt,aztán Anya megmutatta nekem hogyan használjam biztonságosan a lépcsőt.Felülről az első lépcsőfok még könnyű,de utána már elég meredek.Végig fogott amíg le nem értem a fordulóig,félt hogy egyedül leesnék.Szerintem valami gondolat olvasó ez a csaj,mert pontosan ezt terveztem a mai napra.Vajon honnan tud ennyi mindent rólam?Olyanokat tud néha,amit még én sem tudok magamról.
Ne haragudj Napló,azt hiszem elfelejtettem köszönni neked.Szia!
Szóval a lépcső fordulóban magamra lettem hagyva, és próbálkozhattam kedvemre amennyit csak akartam.Anya csak annyit kért,hogy legyek óvatos,és ne törjem össze a lépcsőt.
Egész jól elvoltam,sokat próbálkoztam,néha pedig pihenésképpen kimentem az udvarra hogy levezessem a kutyáimon a feszültséget a lépcső megmászhatatlansága miatt.
Így visszagondolva,már értem miért mondta Anya hogy ne törjem össze a lépcsőt.Tudja milyen kis méregzsák vagyok.Mondom én hogy valamilyen jövőbelátó,vagy olyan boszorkány féle.
Ebéd után egy picikét pihentem,nem sokat,csak 3-4 órát,aztán folytattam a lépcső meghódítását.Rám is fért ez a kis pihenés,mert sokkal jobban haladtam.Még jócskán vacsora előtt sikerült felmásznom az utolsó előtti lépcsőfokig,de az utolsó kettő kifogott rajtam,kénytelen voltam visszamászni.A fordulópont akkor jött,amikor Anya kész lett a vacsival,és amikor vitte fel a szobácskánkba,megéreztem a husika illatát.
Azt hittem hogy majd kényelmesen fel leszek szállítva a kajámhoz,erre csak ültem és vártam,de nem szálltam sehova.
Pislogtam felfelé,és megjelent a lépcső tetején Anya.Megkérdezte hogy éhes vagyok-e,én meg mondtam hogy persze,úgyhogy jöjjön már le értem.Erre mosolyogva képes volt azt mondani,hogy ha annyira éhes vagyok,akkor menjek fel magamtól.
Először csak ámultam,hogy ezt most komolyan gondolja?De aztán rá kellett jönnöm hogy ennél komolyabb nem is lehetett volna.Elkezdtem mászni.A kajám a tét,fel kell jutnom!
Eljutottam a kérdéses utolsó előtti lépcsőfokhoz és megálltam.Felnéztem hogy segítséget kérjek,de a segítő kezecske helyett annyit kaptam,hogy: -Gyere csak,menni fog,egész nap ezt gyakoroltad,úgyhogy mássz!-Nem volt mit tenni.Másztam.Sikerült feljutnom,előbb is eszembe juthatott volna,hogy a lépcső egyik fele szélesebb,onnan könnyebb felmászni.De mindegy is,a lényeg hogy sikerült!Az enyém a kaja!Na meg a lépcsőt se felejtsük el.Elégedett vagyok,bebújok a takaróm alá és kialszom magam.Szép álmokat!
